27.rész
… Hogy nem az illatukat éreztem hanem a hangjukat hallottam. nyögtem párat hogy észre vegyenek bár elég gyenge voltam nem érzékeltem semmit a külvilágból csak a halk duruzsolást amit nem bírtam ki venni hogy melyik hang kihez is tartozik.
-Sziszi Drágám de jó hogy magadhoz tértél.
-mi mitörtént?
-Nem emlékszel? Ahogyan ebédet főztél kifröccsent az olaj és te megcsúsztál elestél és beverted a fejed. Most már kezdett rémleni hogy mi is történt majd kinyitottam a szemem abban reménykedve hogy az ütés hatására visszakaptam a szemem világát… de nem még mindig csak a nagy feketeség volt a szemem előtt mintha valaki lehúzta volna a redőnyöket lekapcsolta volna a villanyt és egy fekete kendőt kötött volna a szemem elé hogy teljesen biztos legyen abban hogy nem fogok semmit nem fogok látni.
-Még mindig nem látok.
-figyelsz szerelmem nem lesz semmi baj én tudom én hiszem bízom abban hogy vissza fogod kapni a szemed világát. És ezt neked is hinned kell mert amíg a hited megvan addig nincs semmi baj.
-Én ezt értem de olyan nehéz. –Jaj istenem olyan jó lenne ha itt lennétek anyu hogy tudjam velem vagytok és nem csak a szívemben annyira hiányoztok. –Hányadika van?
-április 13. Miért Sziszi? –Kérdeztem Kevin bácsi.
-Hogy mi? –nem az nem lehet vissza kell mennem
-Április 13. Szerda
-ez biztos?
-Igen ez biztos De miért Sziszi.
-Azt hiszem én tudom. –Mondta Dina.
-Igen Dina ma… pont ma. –mondtam és éreztem hogy valami meleg folyik le az arcomon. ami a könnyem vagyis könnyeim voltak amik már nem folytak hanem patakként futottak versenyt az arcomon.
-Sziszi figyelj ne sírj tudom hogy nagyon rossz nekem is rossz de…
-Dina nem én vissza akarok menni most nekem vissza kell mennem én nem bírom velük akarok lenni nagyon fáj itt benn hogy nem lehetek velük.
-Sziszi kérlek ne sírj biztosan ezt akarod biztosan vissza akarsz menni?
-igen most azonnal indulni akarok.
-De én nem értem miért? Vissza akarsz menni? Magyarországra? De miért talán megbántottalak vagy tettem valamit ami miatt szeretnél vissza menni?
-Nem Nick te nem tettél semmit.
-Hát akkor mi a baj?
-Emlékszem mi volt akkor amikor találkoztunk?
-Persze akkor koncerteztünk nálatok
-Igen de előtte volt még valami. amikor találkoztunk mi volt amit mondtam?
-Bocs nem láttalak.
-nem utána.
-Hogy a temetőbe mész.
-igen akkor volt Április 13. Anyunak ma lenne a születés napja…
-És te szeretnél vissza menni?
-Igen. Ha nem lenne nagy gond.
-Nem dehogy természetesen nem sőt én is vissza megyek veled ha szeretnéd.
-Köszönöm Nick ez nagyon sokat jelent nekem szeretlek.
-Én is szeretlek kicsim de akkor most kell indulnunk hogy még ma oda érjünk.
-Rendben menjünk. Már itt ülünk a gépen én elaludtam és elég fura álmom volt. Álmomban újra táncoltam és ez nagyon jó érzés volt mert míg itt voltam Nickel teljesen elfeledkeztem a táncról.
-Kicsim kelj fel itt vagyunk. –Ébresztett fel Nick.
-Fel vagyok. –Mondtam és leszálltunk a gépről. –Még mindig az álmon gondolkodtam amikor beértünk a szállodába majd utána mentünk is a temetőbe…
Másnap.
Anyunak mindent elmeséltem és bár nem láttam semmit még is éreztem hogy ott van velem.
-Sziszi. Gyere reggeli.
-Nem vagyok éhes… Nem kérek.
-De Sziszi enned kell mert holnap utazunk vissza és kell az erő.
-jó de nem szeretnék lemenni.
-rendben felhozatom. –Mondta és ez meg is történt…
Az hogy csak két napot leszünk Mo.-n az nem jött össze, mert kiharcoltam az 1 hetet. Arra hivatkozva hogy már olyan régen jártam itt és az intézetbe is szeretnék elmenni. Mert régen nem jártam ott és bár minden nevelő szerint mi ketten Dinával voltunk a legrosszabbak azért amikor eljöttünk könnyes búcsút vettünk a nevelőktől és egy pár lánytól és sok fiútól. Igen bármilyen meglepő mi inkább fiúkkal haverkodtunk és onnan is a deszkás feeling húzott ezért hozzájuk vissza kellett mennem és a táncosokhoz is szeretnék elmenni.
-Sziszi ébresztő. –Már ez a 4. nap ma megyünk az intézetbe.
-Oké-oké felvagyok. –Dőltem vissza az ágyba. Nick pedig kiment mert elhitte hogy felkeltem persze nem kellett több 2 percnél és úgy aludtam mint a bunda.
-Sziszi keljél hallod légyszives.
-Na még egy kicsit légyszi inkább gyere ide mellém. –Mondtam és csukott szemmel kezdem el tapogatózni hátha megtalálom sikeresen elkaptam a combját (!Majdnem OTT! xD) és magam mellé vagy is inkább magamra rántottam bár ez nem különösebben zavart engem mert én megint vissza aludtam Nick pedig befeküdt mellém és a fülemet kezdte el fújkálni amire allergiás vagyok nagyon nem szeretem, de direkt nem szóltam hátha abba hagyja de hiába reménykedtem nem hagyta abba ezért befogtam a kezemmel a száját. Na és erre ő mit csinált? na mit? Hát persze hogy elkezdte harapdosni a kezemet.
-na Nick ne már légyszi hagyd abba. –Mondtam kuncogva.
-Jó de akkor pattanj ki az ágyból.
-Oké. mondtam és nyújtóztam egy nagyot utána megdörzsöltem a szemem majd kiültem az ágy szélére és nehezen de kinyitottam a szemem.
-Nick most én álmodok?
-Nem miért?
-De biztos? Szerintem álmodok.
-Ha álmodsz akkor ugyan azt álmodjuk de az nem lehet mert én nem alszom és már te sem de miért?
-Mert…
-Mert?
-Mert LÁTOK…
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése