23.fejezet

nagyon rossz lett nekem nem tetszik de azt ígértem ma lesz rész hát itt van :/

23.rész

Nem láttam senkit nem is éreztem semmit se örömöt se bánatot se fájdalmat és még mindig sötétben voltam hol lehetek mos? –Hahó van itt valaki? Hall engem valaki?

-Na ne kiabálj itt vagyok jött oda egy elég alacsony ember.

-Te ki vagy?

-A nevem Sámuel gyere velem már várnak rád.

-De még is kik és hol vagyok? hol a szálloda?

-Hát igaza volt Jutkának tényleg sokat beszélsz.

-Jutka ő az édesanyám?

-Jaj te butus hát persze hogy ő hát ki más lenne.

-De hát azt hogy? Hiszen ő, Ő már…

-Ki ne mond itt még a falnak is füle van.

-De hol van az-az itt?

-Hát az esélyek földjén (tudom elég hülyén hangzik de nem jutott más az eszembe By:. Szerki) ahová azok kerülnek akik már majdnem meg haltak de kaptak még egy esélyt az élettől és itt megnézhetik hogy kik várnak lent a földön rájuk.

-És anyu is itt van?

-Persze hogy itt van éppen hozzá megyünk. Nézd ott is van.

.A-anyu?

-jaj Szilvia istenem de szép vagy de hát miért nem vigyáztál jobban magadra? Miért kellett hogy ide kerülj?

Kérdezte és tudom hogy ha most tehetné legszívesebben sírna. De ő nem bír sírni.  

-Jaj anyu én csak arra emlékszem, hogy sétáltam és megláttam Nicket meg Amandát és ez nagyon zavart. Utána se, kép se hang majd itt ébredtem most én megh.….

-Nem az még messze van. De most mesélj mi van veled meg Nickel azóta nem meséltél amikor anno kijöttél a temetőbe bemutatni nekem Nicket.

-Hát azóta már jártunk is és utána meg nagyon hülye votlam és elhagytam pedig szeretem. –még bezséltem volna de nem bírtam mert csak nagy zúgást hallottam és egyre több fájdalmat éreztem majd egy nagy sípolást hallottam.

-Elveszítjük.

-Nem az nem lehet töltés hátrébb…. sikerült megmentettük.

-Szép munka volt kollegák kérem tolják át az intenzívre és ha a fiatalúr még mindig be akar menni akkor adjanak rá védő ruhát és úgy bemehet. Csak ennyit hallottam utána talán elaludhattam mert nagyon gyengének éreztem magamat. Ha levegőt vettem akkor az rettenetesen fájt és még ez a folytonos sípoló hang is rá tett amit nem tudom hogy honnan jött. Próbáltam kinyitni a szememet de nem ment olyan volt mintha egyenként 100 és 100 kilós súly lenne rajta.

-Istenem Sziszi hogy lehettem ilyen vak hogy nem láttam hogy te vagy az miért is hittem Amandának amikor azt mondta hogy az lehetetlen. Pedig még Joe is mondta hogy te vagy de túl önfejű voltam. Jaj Sziszi szerelmem megtudsz nekem valaha is bocsátani?  Még ő kér bocsánatot? úgy érzem itt az ideje hogy végre én is bocsánatot kérjek tőle.

-hhh h Ni-Ni Nick?

-Igen szerelmem itt vagyok hallasz engem?

-Hall-hallak de miért te kértél bocsánatot?

-Mert vak voltam és nem láttam hogy mindvégig velem voltál.

-De hiszen én hagytalak el…

-SSSShhhht most ne beszélj úgy örülök hogy élsz.

-én is de Nick van egy kis gond. Miért van itt ilyen sötét? Nem kapcsolnál villanyt?

-De hisz világos nappal van Sziszi.

-Nem az nem lehet ez lehetet len ááá nee istenkém nem ez lehetetlen hivj orvost hallod hívj már.

-Megyek szívem de ne pánikoly az nem tesz jót. –ezzel Nick ki is ment és hívta az orvost. Aki azon nyomban itt is volt.

-Doktor úr miért van ilyen sötét?

-Nos kisasszony az történt hogy az ütés ami a fejét érte elég nagy mértékű volt és ezáltal a látóidegek is sérültek szerencsére nem visszafordíthatatlan csak átmeneti a vaksága kisasszony amint a gyulladás vissza húzódik a vakság is megszűnik.

-És doktor úr ez mennyi idő lehet? –kérdezte Nick. Úr isten hogy mi hogy én vak? Az nem lehet fel akarok ébredni tudom hogy ez csak egy álom.

-Hát a vakság időtartamát pontosan nem lehet megmondani ez a gyulladás nagyságától és helyzetétől függ de ha az orvosi tudományaim nem csalnak akkor nem lehet több 1-2 hónapnál.

-értem és köszönjük. –Mondta Nick.

-Kérem.

-Nick itt vagy? Nick? –kérdeztem kétségbe esetten.

-Itt vagyok Sziszi itt vagyok nyugi.

-Jó csak olyan furcsa.

-elhiszem de hallottad az orvost nem tarthat tovább 1-2 hónapnál.

-értem de most mi lesz?

-Mi lenne haza megegyünk és nálunk fogsz lakni.

-Jó ezt értem de velünk mi lesz.

-Hát ezen még gondolkodnom kell…. Figyelj Sziszi én szeretlek de…

-De nagyon haragszol rám. Amit meg is értek.

-nem Sziszi nem haragszom inkább össze vagyok zavarod…

-SZISZI. –Jött be ordítva Dina.

-Dina. Hol vagy?

-Hát itt nézd.

-Ő Dina én nem…

-Ojan jó hogy magadhoz tértél úgy féltem amikor Nick hívott hogy jöjjünk be a kórházba. –Mondta Dina nem tudtam merre lehet mert a hangja olyan távolinak tünt.

-Sziszi minket már nem is üdvözölsz? –Joe?

-Joe? -kérdeztem

-Hát persze na szép egy napig nem látsz é már nem is ismersz fel.

-Joe én nem. Én.

-Sziszi mi is itt vagyunk.

-Állj hát nem veszitek észre? Sziszi nem lát benneteket Sziszi meg vakult.

-Hogy mi?

-Igen ezt akartam elmondani. Ezért nem ismertelek fel Joe.

-Jaj Sziszi én nem tudtam sajnálom.

-Ne semmi baj. Ne sajnáld ez az egy amit nem szeretnék.

-Mit? –Kérdezte Joe.

-Sajnálatot, na és mikor mehetek végre el innen? Szörnyen büdös van itt bent?

-Hát az orvos azt mondta hogy még 1 hét?

-ne az nagyon sok Joe neked jó beszélőkéd van rá bírnád venni hogy had mennyek haza még ma mert ha nem akkor megszököm.

-Nem kisasszony arra nem lesz szükség ugyan is a kedves barátja elintézte hogy elengedjük.

-Ó igen köszönöm. És ki volt az?

-én voltam. –Mondta Nick.

-Köszönöm. De Nick valamit még nem mondtam el mit már rég megkellett volna tennem.

-És mi az?

-Az hogy…

Folyt.köv.