16.rész

 Hát nem lett valami jók most ennyit bírtam

16. rész

Gyere kicsim még vár rád egy meglepetés.

-jaj Nick még egy? nekem az is elég hogy velem vagy és már ezerszer megmondtam hogy… -Nem bírtam tovább mondani mert egy csókkal elhallgattatott

-Hm ezért megéri beszélni.

-na azt mindjárt gondoltam. –mondta és újra megcsókolt. –nem dokkal ezután egy nagy fekete terepjáróba szálltunk be. –Kicsim tudom hogy ennek nem fogsz örülni de be kell kössem a szemed.

-Ne léci ígérem hogy jó kislány leszek és nem kukucskálok. –mondtam és közben a hátam mögött keresztbe tettem a kezem. Hát hogy nem kukucskálnék megöl a kíváncsiság ja ha nem említettem volna még ez az egyik rossz tulajdonságom nagyon kíváncsi természet vagyok.

-na persze el is hiszem Sziszi, kérlek nem fog sokáig tartani jó?

-Ah hát lehet neked nemet mondani? Na jó legyen. –megfordultam Nick pedig bekötötte a szemem. Egész úton azt kérdeztem, hogy ott vagyunk már? Nick már kezdett kiborulni

-Sziszi csak öt percre maradj csendbe, KÉRLEK!!!!!

-Jó de kíváncsi…

-Itt vagyunk.

-Na végre már órák óta utaztunk.

-Sziszi 15 percet utaztunk.

-De-De nekem annyinak tűnt.

-jó mindegy gyere menjünk. –mondta és megfogta egyik kezével a derekamat a másik kezével pedig a karomat és úgy vezetett.

-Nick ugye nem fogunk neki menni egy fának sem? –kérdeztem félve, mert nem akartam egy puklit a fejemre.

-Nyugi Sziszi egy fa sincs a közelben… Itt is vagyunk. –Mondta és levette a kendőt a fejemről. Először nem akartam elhinni, amit látok de, utána rá jöttem hogy ez mind igaz.

-Nick ezt… Ezt nem hiszem el ez most komoly? Na ne ez egy vagyonba kerülhetett Nick te normális vagy? Egy Jackt? Nick…

-á-á-á-á Sssstt a pénz az ne érdekeljen jó? Szeretlek, kérlek.

-Én is szeretlek… de nem értem ez most?

-Csak a miénk erre a hétvégére.

-Istenem Nick imádlak egész hétvégén, csak ketten leszünk?

-hát ő meg a kapitány. De igen ketten leszünk.

-Istenem de jó olyan jó lesz két nap csak veledJ

-De akkor menjünk föl a fedélzetre.

-Rendben. –Ahogy felmentünk elállt a szavam gyönyörű volt rengeteg kis mécses és rózsa szirom volt elszórva középen pedig egy asztal volt megterítve.

-Jaj Nick hiszen ez gyönyörű. Köszönöm.

-Nincs mi megköszönnöd, Szeretlek.

-Én is szeretlek. –Mondtam és megcsókoltam. Majd leültünk és a pincér hozta az ételt. Spagettit, a kedvencemet.

-Jó étvágyat. Mondta és elkezdtünk enni. Ahogy befejeztük a hajó orrához mentünk és onnan néztük a tengert.

-Nézd Nick Delfinek. De aranyosak.

-Igen nagyon. mondta mosolyogva. –De gyere késő van holnap is sok dolgunk lesz. –Mondta és a kabinok felé húzott.

Folyt.Köv