2.fejezet

2.fejezet.

amint elindultunk visszafelé Nick megkérdezte mit beszéltem anyukámnak mert többször hallotta a saját nevét.

-hát ő csak elmeséltem neki hogy mi történt ma velem.

-értem. Azt az „aprócska” részletet kihagytam hogy róla több szó is esett amint vissza értünk az intézethez én felmentem a szobámba egy kicsit gondolkodni. De mivel nem jutottam dűlőre az érzéseimmel ezért úgy döntöttem lemegyek egy kicsit a „tornaterembe” táncolni. El fel vettem a gyakorlós ruhámat vittem a CD-ét és amint leértem be is tettem a lejátszóba a CD-t és elkezdtem nyújtani. Amikor már KB. 30 perce nyújtottam rá tértem az ugrásokra és forgásokra amikor egy dupla forgást akartam csinálni hallottam hogy nyitódik az ajtó nem igazán foglalkoztam vele mivel tudtam hogy amikor táncolok csak Dina szokott lejönni. Ezért nem is figyeltem hanem végig táncoltam a számot majd utána leállítottam és az ajtó felé fordultam amikor megláttam hogy a Jonas Brothers áll az ajtóban rögtön kérdőre vontam őket hogy mit keresnek itt.

-hát ti meg mit kerestek itt? Nem láttátok a kiírást amire az van írva: „BELÉPÉS CSAK DINÁNAK????”

-bocs nem akartunk zavarni csak hallottuk a zenét és lejöttünk meg nézni hogy mi van itt.

-jól van mindegy de szeretnék tovább gyakorolni.

-csak nyugodtan mink nem zavarunk csendben leszünk- Nick – csak még egy had mutassam be neked a testvéreimet. Ő Kevin.

-heló Kevin vagyok- Kevin

-Szia Szilvi de csak Sziszi

-ő pedig…

-Joe Jonas vagyok- Joe

Szia mint már mondtam Csak Sziszi

-oké.

-most viszton akkor táncolnék.- gondoltam másodjára csak megértik hogy KÍVÜL TÁGASABB.

-oké mondtam csendben leszünk.- hát ez… kész

-öcsi látom nem érted Sziszi arra célzott hogy lépjünk le. –Kevin.

-Bravó –én

-ja oké megyünk majd később még találkozunk. –Joe.

Megint elkezdtem táncolni KB. 3 órán át táncoltam majd fáradtan ültem le a földre. Ekkor jött be Dina.

-SZISZI!!!!!!

-Mondjad?- ugrottam fel ijedten.- nem csináltam semmit.

-épp ez az. Most hallottam Nick Jonas megcsókolt és te nem tettél semmit?? Te megőrültél ilyen alkalom nem lesz több.

-ja csak ez? Hát de csak színészet volt mert jött Peti és nem hagyott békén.

-és megvédett de édes.

-öhm Sziasztok Sziszi lenne kedved sétálni?

-Persze hogy lenne kedve.

-Hogy mi? Vagyis persze szívesen.- mosolyogtam. Dinára meg ránéztem egy *ezértmégszámolunk* nézéssel

-remek köszi

-oké megyek átöltözni utána mehetünk is

- rendben a bejáratnál megvárlak sziasztok

-szia –egyszerre ketten. Mentem a szobámba gyorsan megmosakodtam és elővettem a szekrényből egy farmert meg egy toppot azt gyorsan fel rángattam megigazítottam a hajamat és már indultam is.

-szia mehetünk.

-rendben szia de csinos vagy. –Nick

- öm ő köszi. –én éreztem hogy elpirulok. És ezt Nick is észre vette.

-aranyos vagy amikor elpirulsz

-hát őő ez csak a melegtől van.

-aha igen persze elhiszem.

-és… hová megyünk?

-az legyen meglepetés útban idefelé láttam egy jó kis helyet oda.

-hűha ettől most okosabb lettem.

-vicces lány vagy ugye tudod?

-ó köszi ezt most bóknak veszem jó?

-igen annak szántam. Nos meg is érkeztünk. –a kedvenc parkomban voltunk mindig ide jövök ki amikor gondolkodni akarok.

-szeretem ezt a helyet.

-igen valóban csoda szép.

-nos és miről akarsz beszélgetni.

-  hát nem is tudom mesélj valamit magadról.

-hát mire vagy kíváncsi?

-mi amire kíváncsi lehetek?

-kíváncsi mindenre lehetsz csak nem biztos hogy kapsz is egyes kérdésekre választ.

-hm értem. Akkor mondjuk, mi a kedvenc színed?

-a lila és neked?

Az indigó kék

-most én. hány éves vagy?

-17 Te?

-17

-ha megkérdezhetem. Mi történt a családoddal? Erre a kérdésre nem számítottam de amint kimondta én inkább elfordítottam a fejemet mert éreztem hogy a sós könnyek áradata marja a szememet majd utat törve végig folyik az arcomon hogy végleg a föld fogságába essen. – én ő sajnálom milyen egy barom vagyok… ha nem akarsz nem kell válaszolni.

-nem semmi baj jól vagyok hát az édesapám katona volt és anyám naplójából annyit tudtam meg hogy egyszer a születésem előtt 8 hónappal elment de megígérte hogy még a születésem előtt haza fog jönni anyám bízott benne és úgy engedte el hogy oda adta neki az első ultrahangos fotót ami rólam készült teltek a hónapok anyu már az utolsó hónapokban járhatott velem amikor egy katona kopogtatott az ajtóján hogy hírt hozott az apámról

sajnos nem jót. azt mondta hogy apám megmentette az egészhadsereget de ő az életével fizetett érte.

ezt édesanyám nem tudta feldolgozni ezért elég mély depresszióba esett rá 2 hétre én is megszülettem és ezt már nem bírta a szervezete ezért szülés után örök álomba merült az orvosok azt mondták hogy nem voltak fájdalmai.

Hát nagyjából ennyi

-uh. –csak ennyit mondott közben észre se vettem hogy sírok Nick közelebb ült és átölelt közben a hátamat simogatta.

-na nyugi nincs semmi baj hallod? Sssshhhtt na nyugi Sziszi hallod én itt vagyok nincs semmi baj

-igen itt vagy? de meddig?  ameddig nem kell a következő koncert helyszínre mennetek te sem maradhatsz itt örökre hiszen neked kötelességeid vannak.

-Sziszi van egy ötletem gyere velünk mint személyi asszisztens na mit szól hozzá?

-Nick ez nem megy ilyen egyszerűen  engem nem vihetsz csak így el még nem vagyok nagykorú ezért gyámság nélkül nem mehetek el innen.

-de ezt meglehet oldani nem?

-aligha esetleg ha vannak nevelőszülők de nekem nem kell pót család

-és mikor töltöd be a 18-at?

-hát 4 hónap múlva

-az tök jó mert most még 9 hónapig Európa szerte leszünk tehát ha eltelik a négy hónap én eljövök érted és akkor velünk jössz na így jó?? –áh az az igazság hogy nem fogom itt hagyni Dinát hiszen neki is hányszor volt már rá alkalma hogy elmenjen innen és még csak 13 éves nem tehetem meg ezt vele. gondoltam magamba.

-nem Tudom Nick nem tudom.

-De hát mit nem lehet ezen tudni? Akarsz jönni vagy nem akarsz jönni?

-Hááát de miért akarod hogy veletek menjek?? hiszen nem is ismersz honnan tudod hogy nem vagyok egy őrült szihopata aki a hírességek fejeit gyűjti a szobájában trófea ként?

-mert ezt elég nehéz lenne rólad elképzelni de ha igaz is akkor legalább tudom hogy jó helyen lesz a fejem. –viccelődött. hát ezt nem hiszem el hogy még ilyen kor is viccelődik

-De Nick ez most áh én nem mehetek veletek nekem itt van minden ami fontos  

-ezt nem értem hiszen egy intézetben élsz nem hiszem hogy ezért nagyon maradni akarnál. –ezt nem vártam Nick-től

-hát ezt nem vártam volna tőled mert neked olyan marha könnyű mert van családod és van célod és mindenhonnan csak szeretetet kapsz de csak egyszer próbálnál meg úgy élni ahogy én éltem és élek még most is hogy sokszor feküdtünk le korgó gyomorral egymást melegítve amikor télen mínuszokban egy vékony pléd volt amivel 3-unknak kellett takaróznunk mert nem volt pénzünk. és amikor szégyen nélkül ki szöktem, hogy az útszélén kolduljak de mindenkitől csak lenéző pillantásokat kaptam pedig nekem már az is bőven elég lett volna ha valaki elereszt felém egy kicsi mosolyt. te nem ismered ezt az életet de én én igen és tudd meg igen is van ami ide köt ha nem más akkor Dina igen és anyuék sírja meg a barátok és az egész életem. – már a könnyek marták a szememet de tartottam magam legalább addig ameddig lát majd végül felpofoztam és egyszerűen elszaladtam ekkor már utat engedtem a könnyeimnek melyek nem is tétováztak tovább 10km/h-s sebességgel száguldoztak lefelé majd a földre pottyantak. Hallottam hogy Nick fut utánam de nem érdekelt még pont időben értem be a kapun ezért Nick lemaradt így nyugodtan feltudtam menni a padlásra mert mindig oda megyek ha gondolkodni akarok bár most nem igazán tudtam gondolkodni mivel csak sírtam és sírtam hallottam hogy nyílik az ajtó ezért beljebb mentem és még levegőt sem vettem ne hogy a „titkos látogató” meghallja hogy itt vagyok.